Fogok majd a közeljövőben egy hosszabb, és részletesebb bejegyzést is írni arról, hogy én miért is döntöttem úgy, hogy leteszem a húst, de ahhoz még össze kell szednem a gondolataimat.
Addig is itt van az első recept, egy nagyon finom ételnek, a céklafasírtnak a receptje, aminek az eredetijét a vegasztrománia blogban olvashatjátok.
Az én verzióm:
- 350 g cékla (1 nagyobb fej)
- 350 g burgonya ( 1 nagyobbacska krumpli)
- 2-3 gerezd fokhagyma
- 1 zsemle vízbe áztatva
- 1 tojás
- búza finomliszt
- búzadara
- só, bors, kakukkfű
- zsemlemorzsa
Hozzáadtam a jól kinyomkodott vizes zsemlét, majd a tojást, fűszereztem és mindet összekevertem. Aztán addig adtam hozzá a lisztet és a búzadarát felváltva, amíg a számomra kedvező állagot meg nem kaptam.
Utána a darabos masszából fasírtnyi golyócskákat gyúrtam, megforgattam őket zsemlemorzsába, és forró, bő olajban kisütöttem őket. Ez a recept 20-25 fasírt előállításához elég (kb.).
Én hagymás-tejfölös krumplisalátával tálaltam.
A cékla vérképző, a sav-bázis egyensúlyt, a máj anyagcsere folyamatait szabályozza, valamint tumorsejtek szaporodását gátló hatása is van. A céklát főként salátaként, ételkiegészítőként fogyasztják - sajnos nagyon kis mennyiségben - a növény gyógyhatása kevéssé ismert. Igaz, a népi gyógyászatban régóta vérképzőnek tartották. A huszadik századi orvosok babonának tartották, mígnem klinikai vizsgálatok igazolták, hogy a népi megfigyelés igaz. Mivel kiderült, hogy a céklalé valóban segít a vörösvérsejtek regenerálásában és szaporodásában, sok helyen kiegészítő gyógymódként ajánlják vérszegénység, leukémia és malária esetében.
Szóval hajrá emberek, céklára fel! Fogyasszuk továbbra is savanyúságként, de ne féljünk az újtól, próbáljuk ki mindenféle lehetséges módon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése