2011.10.31. - A Föld népessége meghaladja a 7 milliárd főt.
A mai ember kialakulását Kelet-Afrikában, kb. i. e. 160 000 – i.e. 60 000-re teszik.
Időszámításunk után ezernyolcszáz évvel a homo sapiens sapiens népessége elérte az egymilliárd főt.
1945-ben, a II. világháború után mért adatok szerint kétmilliárd fő a Föld népessége.
Hatvanhat évvel később ez a szám meghaladja a hétmilliárdot.
Ebbe tulajdonképpen belegondolni is szörnyű. Mármint, úgy értem...10 000 nemzedék kellett hozzá kb., hogy az az emberek száma a Földön elérjék a 2 milliárdot, majd elaig egy nemzedékkel később ez a szám 5 milliárddal több. Ha ez így megy tovább, ha ugyanígy folytatódik, tíz év múlva 9 milliárdan lehetünk.
Ezzel nem is lenne semmi gond... ha éppenséggel a férőhelyünk nem lenne véges.
Az esőerdeinket egyre inkább írtjuk, hogy megművelhető földterületet készítsünk belőle. Ezáltal sökken az oxigéntermelés, erősödik az üvegházhatás.
Az energiaforrásaink kimerülőben vannak.
Az édesvízkészletünk folyamatosan fogy, nagy iramban.
Én értem azt, hogy juj de jó egy kisbaba, meg kell belőle minél több, de... abba nem gondol bele senki, hogy azoknak a gyerekeknek fel is kell nőniük valahol?
A bolygón egyszerűen képtelen arra, hogy ennyien legyünk rajta. És folyamatosan növekedik ez a szám.
Mindeközben persze Afrikában több, mint húszmillió gyermek árva, az AIDS miatt. Többségük nem éri majd meg a kétéves kort.
Ha Tudni akarod, hányadik gyermek voltál a Földön, vagy csak figyelni akarod a megdöbbentő számlálót, ami a népesség rohamos növekedését mutatja, kattints ide:
http://populationaction.org/Articles/Whats_Your_Number/Summary.php
2011. november 23., szerda
2011. november 20., vasárnap
Elefánttrágya, mint megújuló energiaforrás?
A müncheni állatkert kivilágítását eléggé sajátos módon oldják meg. Elefánttrágyából.
Hogyan? "A trágyából felszabaduló metángáz elégetésével annyi energia nyerhető, ami huszonöt háztartás ellátására elég" - adta hírül a CNN hírtelevízió.
Az állatkert három, egyenként száz köbméteres konténerben gyűjti a trágyát - ekkora mennyiség egy hét alatt származik a kert összes növényevő állatától. A vizes trágyát itt oxigénmentes környezetben egy hónapig tárolják, majd a metánból és szén-dioxidból álló biogázt az épületek padlásterében elhelyezett, óriási műanyagballonba gyűjtik. Az elektromos áramot gázturbina segítségével állítják elő. Az így kinyert biogáz a kert áramszükségletének 5 százalékát fedezi, de ezzel fűtik a gorillaházat is. Egy felnőtt elefánt a kertben átlagosan napi egy mázsa élelmet, azaz gyümölcsöt, zöldséget fogyaszt, de a perecet is szívesen megeszi. A müncheni állatkertben évente csak az elefántok után kétezer tonna trágya marad.
Hogyan? "A trágyából felszabaduló metángáz elégetésével annyi energia nyerhető, ami huszonöt háztartás ellátására elég" - adta hírül a CNN hírtelevízió.
Az állatkert három, egyenként száz köbméteres konténerben gyűjti a trágyát - ekkora mennyiség egy hét alatt származik a kert összes növényevő állatától. A vizes trágyát itt oxigénmentes környezetben egy hónapig tárolják, majd a metánból és szén-dioxidból álló biogázt az épületek padlásterében elhelyezett, óriási műanyagballonba gyűjtik. Az elektromos áramot gázturbina segítségével állítják elő. Az így kinyert biogáz a kert áramszükségletének 5 százalékát fedezi, de ezzel fűtik a gorillaházat is. Egy felnőtt elefánt a kertben átlagosan napi egy mázsa élelmet, azaz gyümölcsöt, zöldséget fogyaszt, de a perecet is szívesen megeszi. A müncheni állatkertben évente csak az elefántok után kétezer tonna trágya marad.
2011. november 19., szombat
Martha - Az észak-amerikai vándorgalambok tündöklése és bukása
Be szeretnék mutatni egy állatfajt a kedves olvasóknak. Egy fajt, és ennek a fajnak egy konkrét egyedét is.
Ez a faj nem más, mint az észak-amerikai vándorgalamb. Ez a szürkéskék hátú, vöröses, sötét rózsaszínes torkú, aprócska, 30-42 cm testhosszú kecses galambfaj annak idején hatalmas területet járt be. Kanadában, és az Amerikai Egyesült Államok északi részén volt honos, de telelni Kubába, és Mexikóba járt. Amikor a faj az északi területekről délre vonult, végig egész Észak-Amerikán, napi 160 kilométert is megtett a több millió egyedből álló csapat. Sajnos, az első telepesek beköltözésével a vándorgalambok folyamatosan megfogyatkoztak. 1896-ban még egy 250 000 madárból álló sereget számláltak, ám 1899-re egyetlen vadon élő példány sem maradt belőlük.
Az utolsó, fogságban tartott egyed 1914 szeptember 1-jén halt meg.
Ő volt Martha.
Hogy mit is jelent nekem Martha?
Egy jelkép. Életem egyik fő szimbóluma. Sajnos negatív szimbólum, ez így van, mindenesetre nagyon inspirál. Amikor elfog a bánat, a világ állását látva, vagy úgy érzem, hogy felesleges erőltetett "lépéseket" tenni, egy jobb jövő felé, mert nem lesz jobb jövő, akkor néha eszembe jut Martha, és a fajtársai. Elképzelem, ahogy a többmillió vándorgalamb beteríti a kék eget, úgy, hogy egy szürkés-vöröses óriásfoltot lát csak az ember, ami eltakarja a Napot. Hallani vélem a csivitelés, és szárnycsapkodás hangját. Aztán látom, amint mind mind a földre hullnak, míg csak egy marad végül, Martha, aki beszáll egy kalitkába, rám néz, a szemeivel segítséget kér, és Ő is elpusztul. Ilyenkor értem, miért is fontos védenünk a környezetet... tenni, küzdeni, és csinálni.
Hogy Martha egy másik világban újra szabadon szárnyalhasson, és evilági áldozata ne legyen hiába való.
Ez a faj nem más, mint az észak-amerikai vándorgalamb. Ez a szürkéskék hátú, vöröses, sötét rózsaszínes torkú, aprócska, 30-42 cm testhosszú kecses galambfaj annak idején hatalmas területet járt be. Kanadában, és az Amerikai Egyesült Államok északi részén volt honos, de telelni Kubába, és Mexikóba járt. Amikor a faj az északi területekről délre vonult, végig egész Észak-Amerikán, napi 160 kilométert is megtett a több millió egyedből álló csapat. Sajnos, az első telepesek beköltözésével a vándorgalambok folyamatosan megfogyatkoztak. 1896-ban még egy 250 000 madárból álló sereget számláltak, ám 1899-re egyetlen vadon élő példány sem maradt belőlük.
Az utolsó, fogságban tartott egyed 1914 szeptember 1-jén halt meg.
Ő volt Martha.
Egy jelkép. Életem egyik fő szimbóluma. Sajnos negatív szimbólum, ez így van, mindenesetre nagyon inspirál. Amikor elfog a bánat, a világ állását látva, vagy úgy érzem, hogy felesleges erőltetett "lépéseket" tenni, egy jobb jövő felé, mert nem lesz jobb jövő, akkor néha eszembe jut Martha, és a fajtársai. Elképzelem, ahogy a többmillió vándorgalamb beteríti a kék eget, úgy, hogy egy szürkés-vöröses óriásfoltot lát csak az ember, ami eltakarja a Napot. Hallani vélem a csivitelés, és szárnycsapkodás hangját. Aztán látom, amint mind mind a földre hullnak, míg csak egy marad végül, Martha, aki beszáll egy kalitkába, rám néz, a szemeivel segítséget kér, és Ő is elpusztul. Ilyenkor értem, miért is fontos védenünk a környezetet... tenni, küzdeni, és csinálni.
Hogy Martha egy másik világban újra szabadon szárnyalhasson, és evilági áldozata ne legyen hiába való.
2011. november 18., péntek
Madáretető házilag.
Két évvel ezelőtt költöztünk el a régi ház földszintjéről az új ház tizedik emeletére.
Az új lakásban minden tetszett, a külön szoba, a szép kilátás...stb. Csak egy valami hiányzott. A földszinti lakás konyhájának ablakában állt egy kis ütött-kopott madáretető, amit a nagypapám épített, sok sok évvel ezelőtt. Minden télen ellepték a madárkák, én meg boldogan figyeltem őket a reggeli kávém fölött.
Aztán elköltöztünk, én meg sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon érdemes lenne-e a tizedikre is kiszerelni a madáretetőt, aztán végül is letettem róla, "mivel ide úgyse jönnek fel, így nem is látnám őket" indokkal.
Aztán ma, amikor kinéztem az első igazán hideg, deres és fagyos hangulatú reggelre az ablakomból, rájöttem, hogy a madáretető lényege nem az, hogy én gyönyörködjek a madarakban, hanem hogy a kis szerencsétlenek jussanak elegendő táplálékhoz és élelemhez.
Ezen felbuzdulva elkészítettem hármat a világ legegyszerűbb madáretetőjéből, amilyeneket még az oviban csináltunk anno.
Vagyis: fogtam három pet palackot, vágtam rá két boltívet, amik "ajtó"-ként funkcionálnak (illetve itt tudom feltölteni az etetőt eleséggel), és kötöttem a nyakára zsineget. Illetve az "ajtók" alját, a küszöböt, leragasztottam leukoplaszttal, hogy a madárkák ne vágják meg a lábukat.
A madaraknak nyugodtan adhatunk diót is. Megpucolni nem kell, elég összetörni vagy félbetörni.
A gyümölcsöket különösen a rigófélék kedvelik.
A madarak körében népszerű megoldás az is, amikor a felolvasztott marhazsírba magokat szórnak, és kihűlés után ezt teszik a madárkáknak eleségül.
Ne adjunk a madaraknak semmilyen sós és füstölt ennivalót. Gyakran adnak a madaraknak teljesen jó szándékúan sózótt, füstölt mogyorót, napraforgómagot és szalonnát. Ezek azonban a madarakat fokozott, túlzott vízfelvételre késztetik.
Ne adjunk a madaraknak penészes, piszkos élelmiszert sem.
Az új lakásban minden tetszett, a külön szoba, a szép kilátás...stb. Csak egy valami hiányzott. A földszinti lakás konyhájának ablakában állt egy kis ütött-kopott madáretető, amit a nagypapám épített, sok sok évvel ezelőtt. Minden télen ellepték a madárkák, én meg boldogan figyeltem őket a reggeli kávém fölött.
Aztán elköltöztünk, én meg sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon érdemes lenne-e a tizedikre is kiszerelni a madáretetőt, aztán végül is letettem róla, "mivel ide úgyse jönnek fel, így nem is látnám őket" indokkal.
Aztán ma, amikor kinéztem az első igazán hideg, deres és fagyos hangulatú reggelre az ablakomból, rájöttem, hogy a madáretető lényege nem az, hogy én gyönyörködjek a madarakban, hanem hogy a kis szerencsétlenek jussanak elegendő táplálékhoz és élelemhez.
Ezen felbuzdulva elkészítettem hármat a világ legegyszerűbb madáretetőjéből, amilyeneket még az oviban csináltunk anno.
Vagyis: fogtam három pet palackot, vágtam rá két boltívet, amik "ajtó"-ként funkcionálnak (illetve itt tudom feltölteni az etetőt eleséggel), és kötöttem a nyakára zsineget. Illetve az "ajtók" alját, a küszöböt, leragasztottam leukoplaszttal, hogy a madárkák ne vágják meg a lábukat.
Ezeket az etetőket aztán kifüggesztettem három különböző, nem szomszédos fára, majd megtöltöttem kukorica, papagáj magkeverék és madáretetői magkeverékkel őket.
A lényeg, hogy kb. kéthetente meg kell lesni az etetőket, hogy van-e még bennük mag, és mindig pótolni kell, hiszen ha a madárkák hozzászoknak, akkor egész télen etetni kell őket.
Remélem, hogy ezekkel az amatőr eszközökkel sikerül megtöltenem pár madárka gyomrát a télen :)
Nem kerül sok pénzbe, és felfogható hulladék rekultiválásnak is :)
Mivel etessük a madarakat?
Magok
A legegyszerűbb és talán legjobb a magas olajtartalmú napraforgómag. Amennyiben a mag még a napraforgó fején van, akkor akár úgy is kitehetjük, majd a madarak kicsipegetik belőle. Gyakran adnak a madaraknak repcemagot, kölest, kukoricadarát. Előszeretettel fogyasztják a magokat a verebek, cinegék, csúszkák, harkályok, meggyvágók. A pintyfélék, verebek és sármányok szeretik a földről is felcsipegetni a magokat, ekkor azonban figyeljünk a macskákra és arra, hogy a mag ne nedvesedjen, szennyeződhessen be.A madaraknak nyugodtan adhatunk diót is. Megpucolni nem kell, elég összetörni vagy félbetörni.
Gyümölcsök
A madaraknak adhatunk gyümölcsöt is. (A déli gyümölcsök héja mesterséges érlelő és rothadásgátló szerekkel van kezelve! Ilyet ne adjunk a madaraknak!) A gyümölcsöket ne vagdaljuk túlságosan apróra, mert megfagyva és egyben lenyelve a madárkák fulladását okozhatják.A gyümölcsöket különösen a rigófélék kedvelik.
Szalonna, szalonnabőr, marhazsír
Szalonnából kizárólag olyat adjunk a madaraknak, ami nincs füstölve és sózva! Adhatunk nekik szalonnabőrt is.A madarak körében népszerű megoldás az is, amikor a felolvasztott marhazsírba magokat szórnak, és kihűlés után ezt teszik a madárkáknak eleségül.
Konyhai maradék
A konyhai maradék alcím ne tévesszen meg senkit! Nem a romlott ételekről van szó.Nyugodtan adhatunk nekik főtt burgonyát, túrót, felvágottat, rizst, főtt tojást, sárgarépát, fehérrépát.
Mivel ne etessük a madarakat?
A kenyérmorzsa nem lenne rossz eleség, azonban mértéktelen fogyasztása a madarak puffadását okozhatja. Benedvesedve pedig a baktériumok könnyen elszaporodnak rajta, amik a madarak bélrendszerét megfertőzik elfogyasztás után (bélhurut). Emiatt inkább egyáltalán ne etessük kenyérrel a madarakat.Ne adjunk a madaraknak semmilyen sós és füstölt ennivalót. Gyakran adnak a madaraknak teljesen jó szándékúan sózótt, füstölt mogyorót, napraforgómagot és szalonnát. Ezek azonban a madarakat fokozott, túlzott vízfelvételre késztetik.
Ne adjunk a madaraknak penészes, piszkos élelmiszert sem.
Jó lenne, ha minden olvasó legalább egy pet palackból készítene egy madáretetőt. Egész télen maximum 1000 forintjába kerülne mindenkinek (de ez tényleg a maximum), hogy vegyen egy-két csomag madáreleséget. De jó sok madárka jóllakhatna, és túlélhetné a telet. A madárkák, akiknek ilyenkor segítjük az életben maradását: barátcinege, fenyvescinege, kékcinege, széncinege, csuszka, fenyőpinyt, zöldike, tengelic, meggyvágó, süvöltő, feketerigó, vörösbegy, barátposzáta, házi veréb, mezei veréb... stb.
Madáretetésre fel!
(* nem tudom miért vannak benne "CAPS LOCK"-os részek, nálam, amikor írtam, egyszer sem volt ilyen, és ha szerkeszteni akarom, akkor is normálisnak látszik. bocsi. )
2011. november 17., csütörtök
Házi gyógymódok - a pörköltcukros hagymatea
Gyermekkorom rettegett házi gyógyszere, az egyszerre keserű, és mégis émelyítően édes, ragacsos, sötétbarna lötty, amit a Nagymamám mindig akkor készített, amikor a torkom fájt, begyulladt.
A pörköltcukros hagymatea a föld egyik legvisszataszítóbb itala, és mégis hat. Ezen mondjuk sosem voltam meglepődve, hiszen ténylegesen annyira borzasztó, hogy mindig azt képzeltem, a betegség, a sok pici baci, visítva menekül a torkomból, amikor megérzik ezt a förtelmet. A "tea" nem csak gyermekkoromat kísérte végig, hanem a mai napig, ha lebetegszek, felhívom a Mamit, hogy főzze meg nem ezt. Ilyenkor tudja, nagy a baj, ha már csak ez a lötty az, ami segíthet.
Ma sem volt ez másként, csak most azért hívtam fel a Mamit, hogy adja meg a receptet, amiből készül a gyógyszer. Aztán itthon megfőztem magamnak, és már ittam is belőle két nagy bögrével, és valóban, kicsit jobban vagyok (ja, amúgy a torkom fáj, köhögök és náthás vagyok).
A pörköltcukros/karamellás hagymatea receptje:
Egy közepes fej vöröshagymát szedj leveleire, majd főzd meg őket.
Egy másik tálban karamellizálj jó sok kristálycukrot, és amikor a cukor sötétbarna karamellé olvadt össze, öntsd rá a leszűrt, de még forró hagymatea levét, és forrald fel az így kapott nedűt.
Annyira nem borzalmas ám az íze, csak nagyon édes, és a hagyma miatt kicsit kesernyés.
Az a jó ebben a házi gyógyszerben, hogy tényleg gyógyító hatású.
A vöröshagyma bizonyítottan antibakteriális, vérzsír- és vérnyomáscsökkentő hatású, javítja a véráramlást, és újabban asztma elleni tulajdonságait is igazolták. A népi gyógyászatban a fokhagymához hasonlóan időskori érrendszeri betegségek megelőzőszereként szolgál. A hagymalé, illetve -szirup hatásos köhögés elleni házi szer, a friss hagyma kedvelt emésztésserkentő is.
Sok helyen olvastam utána, mindenhol nagymamák receptjeinek tucatjaiba botlottam, de mindenki azt írta, hogy hat. Ti esetleg tudtok/ alkalmaztok bármiféle házi praktikát, ha ti, illetve a családban valaki megbetegszik?
A pörköltcukros hagymatea a föld egyik legvisszataszítóbb itala, és mégis hat. Ezen mondjuk sosem voltam meglepődve, hiszen ténylegesen annyira borzasztó, hogy mindig azt képzeltem, a betegség, a sok pici baci, visítva menekül a torkomból, amikor megérzik ezt a förtelmet. A "tea" nem csak gyermekkoromat kísérte végig, hanem a mai napig, ha lebetegszek, felhívom a Mamit, hogy főzze meg nem ezt. Ilyenkor tudja, nagy a baj, ha már csak ez a lötty az, ami segíthet.
Ma sem volt ez másként, csak most azért hívtam fel a Mamit, hogy adja meg a receptet, amiből készül a gyógyszer. Aztán itthon megfőztem magamnak, és már ittam is belőle két nagy bögrével, és valóban, kicsit jobban vagyok (ja, amúgy a torkom fáj, köhögök és náthás vagyok).
A pörköltcukros/karamellás hagymatea receptje:
Egy közepes fej vöröshagymát szedj leveleire, majd főzd meg őket.
Egy másik tálban karamellizálj jó sok kristálycukrot, és amikor a cukor sötétbarna karamellé olvadt össze, öntsd rá a leszűrt, de még forró hagymatea levét, és forrald fel az így kapott nedűt.
Annyira nem borzalmas ám az íze, csak nagyon édes, és a hagyma miatt kicsit kesernyés.
Az a jó ebben a házi gyógyszerben, hogy tényleg gyógyító hatású.
A vöröshagyma bizonyítottan antibakteriális, vérzsír- és vérnyomáscsökkentő hatású, javítja a véráramlást, és újabban asztma elleni tulajdonságait is igazolták. A népi gyógyászatban a fokhagymához hasonlóan időskori érrendszeri betegségek megelőzőszereként szolgál. A hagymalé, illetve -szirup hatásos köhögés elleni házi szer, a friss hagyma kedvelt emésztésserkentő is.
Sok helyen olvastam utána, mindenhol nagymamák receptjeinek tucatjaiba botlottam, de mindenki azt írta, hogy hat. Ti esetleg tudtok/ alkalmaztok bármiféle házi praktikát, ha ti, illetve a családban valaki megbetegszik?
2011. november 16., szerda
céklafasírt
Amint azt ígértem, lesznek majd vegetáriánus ételreceptek is a blogban, részint, hogy Ti is kipróbálhassatok minél több húsmentes ( és mégis nagyon tápláló és finom) ételt, részint pedig azért, hogy én se felejtsem el a recepteket, amik néhanapján csak a fejemből pattannak ki.
Fogok majd a közeljövőben egy hosszabb, és részletesebb bejegyzést is írni arról, hogy én miért is döntöttem úgy, hogy leteszem a húst, de ahhoz még össze kell szednem a gondolataimat.
Addig is itt van az első recept, egy nagyon finom ételnek, a céklafasírtnak a receptje, aminek az eredetijét a vegasztrománia blogban olvashatjátok.
Az én verzióm:
Hozzáadtam a jól kinyomkodott vizes zsemlét, majd a tojást, fűszereztem és mindet összekevertem. Aztán addig adtam hozzá a lisztet és a búzadarát felváltva, amíg a számomra kedvező állagot meg nem kaptam.
Utána a darabos masszából fasírtnyi golyócskákat gyúrtam, megforgattam őket zsemlemorzsába, és forró, bő olajban kisütöttem őket. Ez a recept 20-25 fasírt előállításához elég (kb.).
Én hagymás-tejfölös krumplisalátával tálaltam.
A cékla vérképző, a sav-bázis egyensúlyt, a máj anyagcsere folyamatait szabályozza, valamint tumorsejtek szaporodását gátló hatása is van. A céklát főként salátaként, ételkiegészítőként fogyasztják - sajnos nagyon kis mennyiségben - a növény gyógyhatása kevéssé ismert. Igaz, a népi gyógyászatban régóta vérképzőnek tartották. A huszadik századi orvosok babonának tartották, mígnem klinikai vizsgálatok igazolták, hogy a népi megfigyelés igaz. Mivel kiderült, hogy a céklalé valóban segít a vörösvérsejtek regenerálásában és szaporodásában, sok helyen kiegészítő gyógymódként ajánlják vérszegénység, leukémia és malária esetében.
Szóval hajrá emberek, céklára fel! Fogyasszuk továbbra is savanyúságként, de ne féljünk az újtól, próbáljuk ki mindenféle lehetséges módon!
Fogok majd a közeljövőben egy hosszabb, és részletesebb bejegyzést is írni arról, hogy én miért is döntöttem úgy, hogy leteszem a húst, de ahhoz még össze kell szednem a gondolataimat.
Addig is itt van az első recept, egy nagyon finom ételnek, a céklafasírtnak a receptje, aminek az eredetijét a vegasztrománia blogban olvashatjátok.
Az én verzióm:
- 350 g cékla (1 nagyobb fej)
- 350 g burgonya ( 1 nagyobbacska krumpli)
- 2-3 gerezd fokhagyma
- 1 zsemle vízbe áztatva
- 1 tojás
- búza finomliszt
- búzadara
- só, bors, kakukkfű
- zsemlemorzsa
Hozzáadtam a jól kinyomkodott vizes zsemlét, majd a tojást, fűszereztem és mindet összekevertem. Aztán addig adtam hozzá a lisztet és a búzadarát felváltva, amíg a számomra kedvező állagot meg nem kaptam.
Utána a darabos masszából fasírtnyi golyócskákat gyúrtam, megforgattam őket zsemlemorzsába, és forró, bő olajban kisütöttem őket. Ez a recept 20-25 fasírt előállításához elég (kb.).
Én hagymás-tejfölös krumplisalátával tálaltam.
Szóval hajrá emberek, céklára fel! Fogyasszuk továbbra is savanyúságként, de ne féljünk az újtól, próbáljuk ki mindenféle lehetséges módon!
2011. november 14., hétfő
Sakál-Vokál
Minap a barátaimmal, a sötétedés beállta után lekocsikáztunk Lakócsára, egy, a Drávától kb. 4 kilométerre található kis faluba. Illetve a falu melletti erdőbe. Mikor egy rétre értünk, leállítottuk az autót, és max. hangerőn, nyitott ajtóknál, lejátszottunk egy ehhez hasonló hangfelvételt.
Aztán vártunk a sötét éjszakában.Türelmünk rózsája megtermett, hisz negyed órával később megjött az első válasz, majd a hang egyre erősödött, míg végül négy ellentétes irányból hallottunk a sakálok vonyítását.
Nem volt ott semmi, csupán öt ember, a mező, az erdőség, és a sötétség, mely közrefogta mindezt, és elegyítette a vadállatok hangjával. Mikor a sakál falkák egy-egy lélegzetvételnyi szünetet tartottak, néha megszólalt egy macskabagoly, és falusi kutya, vagy a távolban egy róka. Lényegében katartikus élményben volt részem, mert bár már hallottam sakálhangot az állatkertben, itt nem voltak ketrecek, sem más állatok, látogatók... csupán a szín tiszta természet, és a belőle áradó misztikus jóság és szépség.
Az aranysakál (Canis aureus) a 19.-20. században gyakori állat volt Magyarországon, ám a növekvő népesség, az erdők irtása, de legfőképp az orvvadászat miatt a 1989-ben az országban kihalt fajjá nyilvánította a Természetvédelmi Világszövetség a maga Vörös Listáján. Aztán, hál' istennek a rákövetkező években a Dráva befagyott, és a néhai Jugoszlávia befagyott határfolyóin átjött ismét Magyarországra, és mostanra nagyon elszaporodott.
Főként egerekkel táplálkozik, de beteg birkát, kecskét is el tud vinni. Gyermekre veszélyt jelenthetnek, és a felnőttek is jobban teszik, ha másodmagukkal mennek, de tulajdonképpen az emberre nem veszélyes ragadozófaj.
Aztán vártunk a sötét éjszakában.Türelmünk rózsája megtermett, hisz negyed órával később megjött az első válasz, majd a hang egyre erősödött, míg végül négy ellentétes irányból hallottunk a sakálok vonyítását.
Nem volt ott semmi, csupán öt ember, a mező, az erdőség, és a sötétség, mely közrefogta mindezt, és elegyítette a vadállatok hangjával. Mikor a sakál falkák egy-egy lélegzetvételnyi szünetet tartottak, néha megszólalt egy macskabagoly, és falusi kutya, vagy a távolban egy róka. Lényegében katartikus élményben volt részem, mert bár már hallottam sakálhangot az állatkertben, itt nem voltak ketrecek, sem más állatok, látogatók... csupán a szín tiszta természet, és a belőle áradó misztikus jóság és szépség.
Az aranysakál (Canis aureus) a 19.-20. században gyakori állat volt Magyarországon, ám a növekvő népesség, az erdők irtása, de legfőképp az orvvadászat miatt a 1989-ben az országban kihalt fajjá nyilvánította a Természetvédelmi Világszövetség a maga Vörös Listáján. Aztán, hál' istennek a rákövetkező években a Dráva befagyott, és a néhai Jugoszlávia befagyott határfolyóin átjött ismét Magyarországra, és mostanra nagyon elszaporodott.
Főként egerekkel táplálkozik, de beteg birkát, kecskét is el tud vinni. Gyermekre veszélyt jelenthetnek, és a felnőttek is jobban teszik, ha másodmagukkal mennek, de tulajdonképpen az emberre nem veszélyes ragadozófaj.
Miért is jött létre ez a blog?
Nem vagyok túlságosan kezdő a blogolásban.
Idestova öt éve blogolok, több webnaplót tudhatok a hátam mögött, más-más szervereken, de ez kicsit más lesz, mint az előzőek. Itt nem a mindennapjaimról számolok majd be, nem is feltétlenül a gondolataimról... hanem sok sok mindenről, amik egymástól kicsit különbözhetnek, mégis egy kerek egészet alkotnak... a világnézetemet, és a bele vetett hitemet. Szó lesz állatokról, állatfajokról, növényekről... az élet sokszínűségéről, a természet szépségéről, az ember okozta borzalmakról, és ezek esetleges kijavításairól. Ezen kívül szó lesz a vegetarianizmusról, receptekről, véleményekről, de lesznek spirituális bejegyzések is, valamint olyanok, melyek egy-egy tanulságos, vagy számomra fontos történést mesélnek el, magamról, családtagjaimról, barátaimról, vagy engem inspiráló emberekről. Blogom célja kicsit a gondolataim rendszerezése, a hitem, a lelkem erősítése, és nem utolsó sorban tudósítás, és figyelemfelhívás a nagyközönségnek a környezet mindennapjairól.
Ha csak egy olyan olvasóm is lesz, aki figyelemmel követi a blogomat, rendszeresen, és annak hatására változtat kicsit az életén, és ezzel hozzásegíti a világot a gyógyuláshoz, akkor a munkám már nem volt hiábavaló, és megérte előhozni a gondolataimat a ködből.
Idestova öt éve blogolok, több webnaplót tudhatok a hátam mögött, más-más szervereken, de ez kicsit más lesz, mint az előzőek. Itt nem a mindennapjaimról számolok majd be, nem is feltétlenül a gondolataimról... hanem sok sok mindenről, amik egymástól kicsit különbözhetnek, mégis egy kerek egészet alkotnak... a világnézetemet, és a bele vetett hitemet. Szó lesz állatokról, állatfajokról, növényekről... az élet sokszínűségéről, a természet szépségéről, az ember okozta borzalmakról, és ezek esetleges kijavításairól. Ezen kívül szó lesz a vegetarianizmusról, receptekről, véleményekről, de lesznek spirituális bejegyzések is, valamint olyanok, melyek egy-egy tanulságos, vagy számomra fontos történést mesélnek el, magamról, családtagjaimról, barátaimról, vagy engem inspiráló emberekről. Blogom célja kicsit a gondolataim rendszerezése, a hitem, a lelkem erősítése, és nem utolsó sorban tudósítás, és figyelemfelhívás a nagyközönségnek a környezet mindennapjairól.
Ha csak egy olyan olvasóm is lesz, aki figyelemmel követi a blogomat, rendszeresen, és annak hatására változtat kicsit az életén, és ezzel hozzásegíti a világot a gyógyuláshoz, akkor a munkám már nem volt hiábavaló, és megérte előhozni a gondolataimat a ködből.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)