karácsonyi dekoráció természetes alapanyagokból-segítsetek!

Kedves olvasóim!
Ez a poszt egy felkérés, felhívás... szükségem lenne az ötleteitekre.
Hol is kezdjem? Mondjuk az elején...
Szóval a történet úgy kezdődik, hogy elhatároztam, venni fogok egy szobafenyőt, és azt fogom feldíszíteni karácsony előtt mindenféle természetes alapanyagból. Például: szárított narancs karikákkal, szárított citrom karikákkal, aranysprayvel befújt dióval, meg olyan girlanddal, amire pattogatott kukoricát, és mazsolát fűzök fel. Ezt még mindig meg szeretném valósítani, de ma, amikor mentem ellenőrizni a madáretetőimet, az egyik fa tövében észrevettem egy kivágott tiszafát. Pontosabban, pár lemetszett ág volt egymásra halmozva. Hát, az éj leple alatt szedtem is négy-öt közepes méretű ágat, itthon legyezőformában összedrótoztam őket, és lelógattam az egészet egy polcról. Íme:

 

Na... most szeretném kérni a segítségeteket. Mivel itt a felület nagyobb, mint az eredeti tervnél,  és lesz majd még pluszban egy szobafenyő... várom az ötleteiteket, hogy a fent említetteken kívül milyen természetes alapanyagokból készíthető díszeket ajánlanátok. 

Szóval várom az ötleteiteket, és nagyon izgulok, mert ez lesz az első homemade természetes karácsonyom :)

Ne csomagolj!

A greenpeace megítélése nálam mindig is örök probléma. A céljaival egyetértek, a megvalósításukkal nem minden helyzetben, viszont elismerem, hogy gyakorta szükséges. Mindenesetre becsülöm azokat az embereket, akik gondolkodás nélkül készek rávetődni, egy nálunk háromszor nagyobb kardhalra, és az életük árán is akár, a testükkel oltalmazni, megóvni. Szeretném biztosan hinni, hogy én is képes lennék erre.

Mindenesetre van most egy kezdeményezésük (nem idei, de én csak most találkoztam vele -sajnos-), ez pedig a Ne csomagolj! 

"Évente 100 000 tonna karácsonyi csomagolópapír fogy Európában, mely közel 600 000 fa kivágását jelenti. Ez pontosan 1,2 milliárd m2 papír. Ezzel akár két és félszer be lehetne borítani Budapestet …és mindezt csupán azért, hogy ajándékaink pár percig gyönyörű csomagolópapírban pompázzanak – majd a papírok egyetlen mozdulattal kerülnek a szemetesbe. „Legyen ezentúl más a karácsony! Álljunk máshogy a dolgokhoz.” - áll a mozgalom középpontjában".

Na például ez a mozgalmuk tetszik. Békés, és nemes célért való. 

Ezenkívül ötletesen kiagyalták, hogy a mozgalom szimbóluma idéntől a zöld szalag lesz. 

Aki egyetért a mozgalommal, és esetlegesen csatlakozik is hozzá, az kössön egy zöld szalagot a csuklójára, ezzel jelezve a világ felé, hogy érdekli a fák megóvása, és a felesleges csomagolópapírt ellenzi.

Én mindenképp fogok rakni egyet.

aki egyébként nem szeretné átkötni a csuklóját, az pl. az ajándékokra köthet egy masnit zöld szalagból, ezzel tudatva az ajándékozottal a dolgokat.

És ez nem feltétlenül karácsonykor, de évközi alkalmanként, szülinap, névnap, stb., szintén megvalósítható.

Hát, én biztos nem fogok idén csomagolni (sok kellemetlen, celluxos pillanattól mentve meg magamat).

És Te?

Csatlakozz a facebook közösségi portálon a "Ne csomagolj!" mozgalomhoz, és tudj meg többet: http://www.facebook.com/pages/Stop-Wrapping/115364084956?sk=wall

Gyönyörű pillanatok

Madáretető ( kiegészítések) + madáritató

A legegyszerűbb madáretető elkészítéséről, a madáretetők fontosságáról már lejjebb írtam. Most csak pár kiegészítőt írnék le... ötleteket inkább.
Az egyik a földi madáretető.
Ezt a madáretetőt a nagyobb testű madaraknak, galamboknak, de leginkább varjaknak készítettem, nagy szemű kukorica, apróra vágott szalonna, egész dió, és fekete napraforgómagok vannak benne:

A másik pedig a szalonnabőr.
Már írtam, hogy CSAK sótlan, és nem füstölt szalonna, szalonnabőr, zsír és faggyú adható a madaraknak. De én csak tegnap jutottam el odáig, hogy adjak is a madárkáknak. A szalonna bőrét szerintem senki nem eszi meg... akkor meg miért ne lakhatnának jól belőle a madarak? A zsír, ami benne van, nagyon fontos télen, hiszen energiát ad nekik, és melegíti őket.
Így hát aki csak teheti, függesszen fel párat a madáretetői környékére.

Illetve még egy kis meglepetéssel kedveskedhetünk a tollas barátainknak, ez pedig a gyümölcsfűzér.
A rigók például imádják a gyümölcsöket, így talán ők lesznek érte a leghálásabbak.
Az én füzéremen most körte és narancskarikák vannak, de lehet alma is...stb.
Ami nagyon fontos minden gyümölcsnél, főleg a citrusféléknél, hogy nagyon alaposan meg kell mosni őket, ugyanis a héjuk tartósítószereket, rothadásgátlókat... különbörő mérgező vegyszereket tartalmazhatnak.

És akkor most jöjjön pár szó a téli madáritatókról!
"Az odúk mellett az etetők legfontosabb kiegészítője a madáritató. Legyen bár fagy, a jégtől megszabadított, frissen feltöltött itatótálcákat - télen ezek a legkönnyebben kezelhetőek - az etetőre járó madarak előszeretettel használják nemcsak ivásra, de fürdésre is. Ezért nagyon fontos, hogy az etetők közvetlen közelében itatót is működtessünk."
Az itató pedig lehet műanyag tálból, cserép alátétből, bármiből! 
Téli madárvédelemre fel! 
Ötleteket, megjegyzéseket mindig szívesen látok!

Túlnépesedés

2011.10.31. - A Föld népessége meghaladja a 7 milliárd főt.


A mai ember kialakulását Kelet-Afrikában, kb. i. e. 160 000 – i.e. 60 000-re teszik.
Időszámításunk után ezernyolcszáz évvel a homo sapiens sapiens népessége elérte az egymilliárd főt.
1945-ben, a II. világháború után mért adatok szerint kétmilliárd fő a Föld népessége.
Hatvanhat évvel később ez a szám meghaladja a hétmilliárdot.

Ebbe tulajdonképpen belegondolni is szörnyű. Mármint, úgy értem...10 000 nemzedék kellett hozzá kb., hogy az az emberek száma a Földön elérjék a 2 milliárdot, majd elaig egy nemzedékkel később ez a szám 5 milliárddal több. Ha ez így megy tovább, ha ugyanígy folytatódik, tíz év múlva 9 milliárdan lehetünk.
Ezzel nem is lenne semmi gond... ha éppenséggel a férőhelyünk nem lenne véges.
Az esőerdeinket egyre inkább írtjuk, hogy megművelhető földterületet készítsünk belőle. Ezáltal sökken az oxigéntermelés, erősödik az üvegházhatás.
Az energiaforrásaink kimerülőben vannak.
Az édesvízkészletünk folyamatosan fogy, nagy iramban.
Én értem azt, hogy juj de jó egy kisbaba, meg kell belőle minél több, de... abba nem gondol bele senki, hogy azoknak a gyerekeknek fel is kell nőniük valahol?
A bolygón egyszerűen képtelen arra, hogy ennyien legyünk rajta. És folyamatosan növekedik ez a szám.
Mindeközben persze Afrikában több, mint húszmillió gyermek árva, az AIDS miatt. Többségük nem éri majd meg a kétéves kort.

Ha Tudni akarod, hányadik gyermek voltál a Földön, vagy csak figyelni akarod a megdöbbentő számlálót, ami a népesség rohamos növekedését mutatja, kattints ide:

http://populationaction.org/Articles/Whats_Your_Number/Summary.php

Elefánttrágya, mint megújuló energiaforrás?

A müncheni állatkert kivilágítását eléggé sajátos módon oldják meg. Elefánttrágyából.
Hogyan?  "A trágyából felszabaduló metángáz elégetésével annyi energia nyerhető, ami huszonöt háztartás ellátására elég" - adta hírül a CNN hírtelevízió.
Az állatkert három, egyenként száz köbméteres konténerben gyűjti a trágyát - ekkora mennyiség egy hét alatt származik a kert összes növényevő állatától. A vizes trágyát itt oxigénmentes környezetben egy hónapig tárolják, majd a metánból és szén-dioxidból álló biogázt az épületek padlásterében elhelyezett, óriási műanyagballonba gyűjtik. Az elektromos áramot gázturbina segítségével állítják elő. Az így kinyert biogáz a kert áramszükségletének 5 százalékát fedezi, de ezzel fűtik a gorillaházat is. Egy felnőtt elefánt a kertben átlagosan napi egy mázsa élelmet, azaz gyümölcsöt, zöldséget fogyaszt, de a perecet is szívesen megeszi. A müncheni állatkertben évente csak az elefántok után kétezer tonna trágya marad.

Martha - Az észak-amerikai vándorgalambok tündöklése és bukása

Be szeretnék mutatni egy állatfajt a kedves olvasóknak. Egy fajt, és ennek a fajnak egy konkrét egyedét is.
Ez a faj nem más, mint az észak-amerikai vándorgalamb. Ez a szürkéskék hátú, vöröses, sötét rózsaszínes torkú, aprócska, 30-42 cm testhosszú kecses galambfaj annak idején hatalmas területet járt be. Kanadában, és az Amerikai Egyesült Államok északi részén volt honos, de telelni Kubába, és Mexikóba járt. Amikor a  faj az északi területekről délre vonult, végig egész Észak-Amerikán, napi 160 kilométert is megtett a több millió egyedből álló csapat. Sajnos, az első telepesek beköltözésével a vándorgalambok folyamatosan megfogyatkoztak. 1896-ban még egy 250 000 madárból álló sereget számláltak, ám 1899-re egyetlen vadon élő példány sem maradt belőlük.
Az utolsó, fogságban tartott egyed 1914 szeptember 1-jén halt meg. 
Ő volt Martha.

Hogy mit is jelent nekem Martha?
Egy jelkép. Életem egyik fő szimbóluma. Sajnos negatív szimbólum, ez így van, mindenesetre nagyon inspirál. Amikor elfog a bánat, a világ állását látva, vagy úgy érzem, hogy felesleges erőltetett "lépéseket" tenni, egy jobb jövő felé, mert nem lesz jobb jövő, akkor néha eszembe jut Martha, és a fajtársai. Elképzelem, ahogy a többmillió vándorgalamb beteríti a kék eget, úgy, hogy egy szürkés-vöröses óriásfoltot lát csak az ember, ami eltakarja a Napot. Hallani vélem a csivitelés, és szárnycsapkodás hangját. Aztán látom, amint mind mind a földre hullnak, míg csak egy marad végül, Martha, aki beszáll egy kalitkába, rám néz, a szemeivel segítséget kér, és Ő is elpusztul. Ilyenkor értem, miért is fontos védenünk a környezetet... tenni, küzdeni, és csinálni.
Hogy Martha egy másik világban újra szabadon szárnyalhasson, és evilági áldozata ne legyen hiába való.